Vége

- Itt van a fürdőszoba, használd nyugodtan. Találsz ott pár ruhát és tiszta törülközőt. Csak visíts, és itt vagyok, rendben? - kérdezi aggodalmas arccal Dravis.
- Rendben.
- Akkor én megyek... - indul el lassú léptekkel. Azt várja, hogy megengedjem neki, hagy aludjon itt. Vagy valami ilyesmi. Mielőtt becsukta volna az ajtót visszafordult. - Jó éjt.
- Neked is jó éjt. - mondom, mire véglegesen kimegy. Elmentem lezuhanyozni. Sok ideig állhattam a meleg víz alatt, de jó érzés volt. Felöltöztem Dravis ruhájába, majd bebújtam az ágyába. Nem jött álom a szememre. Bámultam ki a párás üvegen. Becky, ez nem jelent semmit, hogy Dravis ágyában alszol! Ha meg igen, akkor úgyis elfogod baszni, mint mindent. Ne reménykedj. Vigyázz. Óvd meg magad, mielőtt késő lenne. Lény óvatos. Légy az a Becky, aki akkor voltál, mielőtt megismerted volna ezt a fiút: elővigyázatos. Ne add oda neki a bizalmadat, ő is olyan fiú, mint a többi! Vigyázz vele. Ezeken gondolkoztam, amikor valaki kopogott, majd belépett.
- Ne haragudj Süti, nem tudok úgy elaludni, hogy tudom, egy kibaszott fal választ el minket. Nem baj? - jön be Dravis.
- Nem. Gyere, feküdj be mellém. De előre szólók, ha bármivel és próbálkozol, akkor fogom magam és a cuccaimat, s itt sem vagyok!
- Nem fogok, ígérem. - mondja, majd befekszik mellém.
- Kényelmes az ágyad.
- Tudom. - mondja, majd pár percnyi csönd telepedik le a szobára. Egyszer csak meleg érintést érzek a jobb combomon. Dravis keze.
- Dravis, mi a francot csinálsz?! Figyelmeztettelek, hogy ha próbálkozol, akkor én elmegyek innen, és te meg megígérted, hogy nem fogsz! Ennyit ér a szavad? Komolyan csak ennyit? - ugrok ki az ágyból. Nem tudom miért, de teljesen kikeltem magamból. Pedig csak egy egyszerű simogatás volt...
- Süti, ne kapd fel ennyire a vizet, hallod? Süti, ne menj már el, hallod?! - kiabálja utánam, de én már rég kint voltam az előszobába. Utánam jött.
- Dravis, szeretném ha nem keresnél többet. Ha találkozunk az iskolába akkor csak csupán sétáljunk el egymás mellett. Nem volt köztünk semmi, és nem is lesz. Ennyi volt. Szia. - lépek ki az ajtón egy szál melegítő gatyában és pulcsiban, s a mamuszomban.
- Süti, várj már meg! - fut utánam.
- Dravis, NEM! Vége, nem érted? Nem volt semmi köztünk, de az ismertségünknek V-É-G-E! Nem bírod felfogni azzal a csöppnyi kis agyaddal, mi?
- De most miért csinálod ezt?
- Miért csinálom?! Miért?! Azért, mert tudom, hogy milyen vagy! Át fogysz verni, tudom. Csak játékszer vagyok neked. Nem érdekellek, csak nem kaphatsz meg, ezért hajtasz utánam feleslegesen! Mellesleg egyáltalán nem jössz be. Nem érdekelnek az olyan fiúk, mint te. Biztos nem jönnék veled össze, mert folyton azért aggódnék, hogy éppen kivel lehetsz, kivel csalhatsz meg. Dravis, keress magadnak más libát, akinek fontosabb a külső, mint a belső. Én nem ilyen vagyok. Engem nem izgat, hogy hogyan nézel ki. Engem az érdekel, hogy milyen vagy, tudod? És hát tudjuk mind a ketten nagyon jól, hogy nem bírnál megállapodni egy lánynál. Bunkó, önelégült pöcsfej vagy. Ennyi volt. Minden jót neked, viszlát Dravis. - mondom mélyen a szemébe, majd megfordulok, s otthagyom egyedül a szakadó esőben. Már nem akart utánam jönni... Elmentem egy közeli rétre, ahol egyszer megálltunk osztálykiránduláson. Egyedül voltam, se autósok, se emberek, se állatok, se senki, csakis én.
- ELÉG ÓVATOS VOLTAM? HM? NEM FOGNAK ÁTVERNI? ÍGY JOBB? - torkom szakadtából kiáltom. Hogy kinek? Én sem tudom. Talán magamnak... Lefeküdtem a földre, s néztem a csillagos eget. Órák telhettek el, amikor valaki a nevemen szólított.
- Rebecca...

Biztonságban

- Becky, te ezekről nekem miért nem szóltál? Azt tudtam, hogy a szüleid elváltak, de azt nem, hogy anyukád megcsalta apádat, és anyudat verték! Se azt, hogy anyud leukémiában halt meg...
- Nem tudtam róla beszélni. Ez volt az a dolog, amiatt szomorú voltam. Ez volt az, amiről annyira tudni akartál. Amit megígértem, hogy ha beteljesül, akkor elmondom. De nem tudtam beszélni róla, akkor sem. Tessék, most megtudtad.
- Ennyi minden? Van még valami, amit nem mondtál el?
- Nincs. - hazudom.
- Sajnálom Becky, sajnálom. - paskolja meg a vállamat Seth
- Nem kell. - mosolygok rá kedvesen. - Dravis?
Pár pillanatnyi csend. Dravis nem válaszolt. Mereven maga elé meredt. Kezdett megijeszteni a látványa.
- Dravis...
- Süti... Sajnálom, hogy így kellett élned. Ígérem, hogy ettől a pillanatól a tőlem telhetőt megteszem, hogy gyönyörű életed legyen, rendben?
- Aranyos vagy Dravis, de... - folytja belém a szót
- Nem. Nem fogadok el nemleges választ. - mondja, mire én elmosolyodok.
- Rendben.
- Megölelhetlek? - kérdezi félénken
- Meg. - mondom, mire felállunk, s a szorosan a karja közé fog. Biztonságba éreztem magam, pedig nem lehetett volna szabad. Beszívtam a finom illatát, s élveztem a pillanatot, ami többet nem fog eljönni. Átfog verni. Nem érdekelt, hogy átverhet. Tudtam, hogy nem viselkedek biztonságosan, mint egész életemben, de most nem érdekelt. Ott voltam Dravis karjában. És még több 100 lány, majd az ágyában.
- Süti?
- Igen?
- Szeretlek. - mondja ki azt a szót. Görcsbe rándult a gyomrom. Én nem tudtam, hogy hogyan éreztem, de ha úgy, ahogyan ő, azt nem adhattam tudtára. Átfog verni. Ott volt legbelül az a bizonyos érzés, ami születésemtől fogva kísért. A félelem. 
- Nyálasak vagytok. - mondja Dorothy. El is felejtettem, hogy ők is ott vannak. Mindent elfelejtettem Dravis karjában.
- Hány óra van? - kérdezem, még mindig Dravis karjai közül. Nem engedett el, s egy darabig szerintem nem is akart.
- Hajnali 3 óra 24 perc. Miért?
- Hogy tudjam, melyik nap halt meg az apám. - mondtam, de nem emiatt izgatott annyira az idő. Amiatt, hogy mindig emlékezzek arra a napra, órára, percre, amikor Dravis megölelt. 3 óra 24 perc.  Úgy érzem, a 324 lesz a szerencse számom.
- Aludjatok itt. - mondja Dravis. Összerándultak az izmaim, s ezt ő is érezte, ugyanis elkezdett simogatni. Jobban lettem...
- Mi benne vagyunk, te Becky? - kérdezi Dorothy.
- Legyen.
- Tényleg? - kérdezi döbbenten Dravis.
- Igen.
- Jó. Akkor Mivel két szoba van, egyik szobában Seth és Dorothy alszik, az enyémben Süti, én meg itt a kanapén.
- Mi? Nehogy már kitúrjalak a szobádból! Alszok én a kanapén, kész.
- Süti, cuki vagy, amikor aggódsz, de most ne. Te alszol a szobámba, pont. Erről nem nyitok vitát. - mondja határozottan, én pedig beletörődtem. Dravis ágyában alszok. Hmm...

Életem egyik bukkanója

- Becky, gáz van, de ne akadj ki... - kezdi Dorothy
- Elég nehéz úgy nem kiakadni, ha így kezded. Mi történt? - kérdezem
- De ne akadj...
- Mi történt? - kérdezem újra hidegen
- Apád... Vagyis Mickel...
- Meghalt. - mondtam ki helyette.
- Honnan tudtad? - kérdezi Seth csodálkozóan
- Megérzés. Megölték? Vagy túl sokat ivott?
- Semelyik.
- Akkor?
- Öngyilkos lett... - mondta ki.
Pár percnyi csend telepedett a házra. Nekem kellett beszélnem.
- Mickel nem volt a legjobb apa, de anya halála előtt szerettem. Akkor még normális apa volt, aki gondoskodott rólam. Együtt játszottunk lent a parkban, ő tanított meg biciklizni, focizni, számolni, a hét napjait is ő tanította meg. Anya megcsalta apát. Éveken át. Ezekről én tudtam. Ismertem a csávót. Sőt... Jóba is voltam vele. Kicsi voltam még, nem fogtam fel akkor mi történt. Tudjátok, hogy milyen rossz érzés volt apámnak folyamatosan hazudni? Azt hazudtam, hogy anyu barátnőjénél voltunk, miközben a csávóval, akivel megcsalta. Azt hazudtam, hogy anyum barátnőjétől kaptam a csokit/bögrét/plüssöt, miközben a csávótól. Az egész gyerekkorom hazugság volt. És amikor ez mind apa tudtára jött, hogy anya folyamatosan csalja... Hatalmasat csalódott bennem. Azt az időszakot sosem felejtem el. Rengeteget sírtam, anyáék meg csak veszekedtek, ha nem verekedtek. Anya apa tiszta ingére öntötte a meleg vacsorát, tányérok törése, sikoltások, üvöltések, ütések hangja. Borzalmas volt. Éjszakákon át ment. Szemernyit sem aludtam. Fal felé fordultam, hogy azt higgyék, alszok. El is hitték. Mit sem sejtve folytatták a kis állandó vitájukat, míg nekem megszakadt a szívem. Nehéz volt halkan sírni. A hazudozás mellett ezt is meg kellett tanulnom. El kellett döntenem, hogy apánál vagy anyánál lakok tovább. A nehéz választás. Végül szerencsére a bíróság megkímélt erről, s apa mellé ítéltek. Az évek bebizonyították, hogy így volt a helyes döntés. Hétvégenként anyánál aludtam. Anya összeköltözött azzal a pasival, ő is ott volt, amikor én is. Persze, hiszen ott lakott. Nem volt mindig fényes a kapcsolatuk. Verekedés, veszekedés. Itt, ebben az esetben a verekedés volt többször, mint a veszekedés. Amikor ott voltam én is, akkor is csinálták, mit sem törődve velem. Sajnos megesett, hogy előttük sírtam el magam a vitájuk hallatán. Mindig valami másra fogtam. Szégyelltem a sírást. Főleg előttük... Olyan érzésem volt, mintha minden kezdődne elölről, csak más a férfi szereplő, s a körülmények. A lelki és fizikai sérelem egyenlő volt, míg apáéknál a lelki volt előnyben. Nem is tudom, hogy melyik a jobb... Semelyik. Féltettem anyámat. Nem egyszer volt olyan, hogy foltokkal, monoklikkal, könnyes szemekkel tért haza. Elmenekül az éjszaka közepén. Meggyűlöltem azt a férfit. Egy életre. Anya haláláig együtt voltak... Nem értem, hogy bírta anya elviselni. Bár, ő sem volt egy könnyű eset. Ő is alkoholista volt, akárcsak apám. Anya attól fogva, miután apával különmentek. Minden nap ivott. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amiket senkinek sem kívánok. Kést dobott rám. Nem rajta múlott, hogy eltalál-e vagy nem. Sajnos jó a reflexem, s elugrottam előle. Most már máshogy cselekednék. Nem egyszer kívánta azt, hogy ne élnék. Bánta, hogy megszült. És ezt hangoztatta is. Próbáltam nyugtatni magam, hogy csak az alkohol beszél belőle, de nem ment. A részeg emberek őszinték. Ezzel érveltetem ellenne. És persze hogy bejött. Elmenekültem otthonról. Nem bírtam otthon lenni. Aztán anya meghalt, leukémiában. Borzalmas volt. Nem mondták el hogy beteg. Senki sem szólt róla, hogy a saját anyám halálos beteg! Nekem kellett rájönnöm. Szépen összeraktam a pici kis információimat. Nem tudtak mindent eltitkolni előlem. Valamit képtelenség.
- Jézusom Süti...

Igazából Dravis

Hamar eljutottunk a Mekibe. Nem is néztem volna ki ebből a kocsiból, hogy ilyen nagy sebességgel tud menni. Meglepett. Nem voltak már sokan, csak szerelmes párok, meg barátok.
- Sziasztok! Mid adhatok? - kérdezi az eladónő. - Dravis? Dravis Mills?
- Szia... Igen. Honnan ismerjük egymást, bocsi?
- Öhh... Hát... Brrvah... - láthatóan zavarba jött a szőke hajú lány, amit Dravis igenis élvezett.
- Ja, igen, Amy!
- Tudtam, hogy nem felejtettél el. Nem lenne kedved ma este... khm... feljönni hozzám? Vagy nálad találkozni?
- Ne haragudj cica, de nem látod, hogy lánnyal vagyok? Méghozzá egy kibaszott szexi lánnyal, nem tudnál felizgatni, csak ő. Szóval nem.
- Barátnőd? - néz végig undorral.
- Nem. Még nem.
- És nem is leszek. Amúgy szia, Becky vagyok! - nyújtom a kezemet felé, de ő flegmán néz rám.
- Amy, bemutatkozott. Illene kezet rázni vele, tudod. - szól rá Dravis.
- Hagyjad csak Dravis, ő csak a picsáját tudja rázni. Felvennéd a rendelésünket? - mondom, mire a lány meghökken. Büszke voltam magamra. Felkészültem, hogy megtép, vagy valami ehhez hasonló, de gondolom féltette a műkörmét. Jól is tette, különben a ujjával együtt letörtem volna.
- Mit kértek?
- 4 Sajtburgert. - válaszolom, mire Dravis meglepetten néz rám- Mi van?
- Semmi. - rázza meg a fejét. - Én 2 BigMacet.
- Még valamit?
- Colát. - mondom
- Én is egy colát.
- Itt fogyasztjátok?
- Igen.
- Süti, menj, ülj le valami jó helyre, mindjárt megyek utánad, csak kifizetem.
- Rendben. -fogom meg a tálcát, s keresek valami helyet. Egy box félét választottam. Dravis 1 perc után jött utánam.
- Ne haragudj Amy miatt, egy lotyó. - ül le szorosan mellém.
- Tudom. Amúgy semmi baj.
- Szépen visszavágtál neki. Nem gondoltam volna, hogy tudsz ekkora paraszt is lenni.
- Látod, nem ismersz. Mesélj magadról.
- Mit szeretnél tudni.
- Mindent. Mesélj a családodról.
- Családomról? Hát legyen. Nincs mit nagyon róluk mesélnem... Szinte nincs. Ugye mondtam, hogy apám ingatlanos, eléggé jól keress, ahogyan anyám is. Ő lakásberendező. Jó páros, ugye? Van egy húgom, akinek ajánlom, hogy még szűz legyen! Elkényeztetett faszfejnek neveltek, de én sohasem voltam azt. Nem hagytam magam. 15 évesen durván összevesztem velük, fogtam magam és a cuccaimat, majd elköltöztem.
- Hova költöztél?
- Sethékhez. Fantasztikus család, hatalmas nagy szívvel. Nem volt hely nekem, de befogadták. Akkor ők sem éltek a legnagyobb gazdagságban, de törődtek velem, mintha a saját fiúk lennék. Seth lett az öcsém. Aztán kaptam egyik reggel egy hívást, hogy örökbe akarnak adni. Kicsit kiborultam. Mellettem voltak, mindenben. Aztán végül nem adtak örökbe, mert hasznot húztak belőlem. Kaptak pénzt. Így is volt nekik elég, nem értettem, miért kell még. Szóval nekem az igazi családom nem a családom. Én Seth családját tekintem a családomnak.
- Sajnálom...
- Ugyan, nem kell Süti. Én döntöttem így. Nem akartam egy beképzelt, elkényeztetett baromarc lenni, aki csettint egyet, és mindent megkaptam. 15 éves koromig hallgattam, aztán beszéltem, és ez lett a vége. Értelmetlen a múlton rágódni már. Most Te mesélsz.
- Én szoktam a múlton rágódni, elég sokat. Hát aztán... Tavaly anyám meghalt, Mickel attól fogva alkoholista lett, nem egyszer kidobott az utcára, akár éjszaka közepén is. - itt beakartam fejezni, de nem tudtam, ezért folytattam. Valamiért megbíztam benne- Vert. Kórházba kellett volna mennem, de nem akartam, hogy megtudja bárki is. Mindig kitaláltam valami hazugságot a lila-kék-zöld foltjaimra. Amíg anya élt minden rendben volt. De miután elment hazudnom kellett mindenkinek mindig. Dorothynak is. Nem akartam, hogy aggódjon, ezért nem mondtam el neki mindig, amikor Mickel megvert. Hát ennyi.
- Mickel... Mickel... Süti, engedélyt adsz arra, hogy megverjem Mickelt?
- Dravis, veri őt az élet, nyugi. Ne pazarold rá az energiádat. Inkább mesélj még magadról.
- Mit szeretnél még tudni?
- Mindegy. Sportolsz valamit?
- Igen. Úszok.
- Mióta?
- 12 éves korom óta.
- Mesélj még valamit magadról.
- Úgy éreztem 17 éves koromban, hogy helyén van az életem. Volt egy barátnőm. Első barátnőm, és eddig az utolsó is. Fél évet voltunk együtt. Az életemnél jobban szeretem, de ő kihasznált, átvert. Csak a pénzem kellett neki, semmi több. Többen figyelmeztettek, hogy ez lesz, köztük Seth is, de nem hallgattam rájuk, sőt, el is löktem magamat tőlük. Teljesen megbolondított. Amikor rájöttem, hogy semmit nem jelentettem neki, csak kihasznált, akkor lettek egy éjszakás kalandjaim. Azelőtt soha nem volt. Azt hittem, így eltudom felejteni őt, és visszaadni neki, azt amit ő nekem. Azóta már az élvezetért is csinálom, de semelyik sem jelent semmit. Félek megállapodni egy nő mellett, félek, hogy Ő is átver. Ezért vannak csak ilyen futó kapcsolataim. Ezért nincs lány barátom. Kivéve te.
- Én miért vagyok kivétel?
- Mert te más vagy, Süti. Te nem használsz ki, mert tudod jól, hogy milyen érzés. Benned valamiért megbízok, pedig eddig nem ismertelek. Most sem, de úgy érzem, egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Te is így gondolod Süti?
- Igen. - mondom. Én is bevallhattam volna neki, hogy megbízok benne, de nem tudtam. Nem szabad. - Menjünk haza.
- Rendben. - mondja, s elindulunk. Beszálltunk az autójába, majd visszavitt hozzá. Mielőtt bementem volna, megfogta a kezemet, és visszarántott.
- Szeretnéd, hogy leszálljak rólad? - nem válaszoltam. Nem akartam így kimondani. Talán látta rajtam, ezért máshogy kérdezte. - Megbántad, hogy adtál esélyt?
- Nem. - mondom, mire elmosolyodott, s bevezetett a házba.

Esély

Ellenkezni akartam, de tudtam, hogy ha Neta elhatároz valamit magában, akkor nem tágít mellőle. Ebben hasonlítottunk. Visszatértünk hárman az én házamra. Dorothy egyből beleszeretett, akár csak én.

- Na lányok, nekem dolgom van, elviszlek titeket valami lakásberendező boltba, után én megyek, jó?

- Rendben van Neta. - mondjuk, s beszállunk az autóba. Pár percen belül mégis érkeztünk az IKEA-ba.

- Rebecca, este felhívlak! - hajt el Neta. Nagyon sok mindent vásároltunk Dorothyval, nem lesz üres rész a házban. Este körül végeztünk, amikor Dorothy felhívta Sethet, hogy jöjjön értünk. Pár percen belül itt is termett Dravissal...

- Szia picim. - csókolja meg Seth Dorothyt, majd elveszi tőlünk a csomagokat, s beteszi a csomagtartóba. Dorothy az anyós ülésre ült, én pedig Dravis mellé be hátra.

- Szia Süti. Megvetettek mindent?

- Igen.

- Ezt örömmel hallom. Nem megyünk át hozzám? - teszi fel a kérdést Dravis

- Én benne vagyok. Ti lányok? - kérdi Seth

- Én is. - mondja Dorothy

- Süti? - kérdezi reménykedve Dravis.

- Legyen... - mondom, mire Dravis elégedetten mosolyog.  Hamarosan megérkeztünk egy házhoz, ami gondolom Dravisé volt, ugyanis Seth leparkolt előtte. Dravis hamar kiszállt az autóból, s kinyitotta nekem az autót.

- Köszönöm. De Dravis...

- Igen? - nézett rám a gyönyörű szép kék szemével

- Semmi. - fojtom magam a szót, s elindulunk, be a házba. Becky, semmi esélyed nála, gondolkozz már! Ő Dravis Mills, te meg csak egyszerű Rebecca Rowin vagy. Ég és Föld vagytok.

Szép, igényes háza van, ahhoz képest, hogy mennyire trehány az iskolába.

- Na, hogy tetszik, Süti?

- Szép.

- De még milyen szép, amikor itt bulizunk, hjajj! - mondja Seth

- Bizony. - helyeseli Dorothy. Szuper, csak én nem voltam még itt, hát persze.

- Gyere Süti, körbevezetlek. - mondja Dravis, majd megfogja a kezemet.

- Dravis, szeretnék valamit tisztázni. - veszem el a kezemet

- Hallgatlak. - mondja, mire összefogom a kezemet a mellem előtt.

- Én nem vagyok az egyik olcsó ribid, nem fogom egy kedves hazug szavadtól szétnyitni neked a lábaimat! Jól figyelj, arra, amit mondok. Nem fogsz megdönteni. Érted? Nem fogsz játszani velem. Senkik vagyunk egymásnak.

- Te jobb vagy mint bármelyik olcsó ribim. Erre a mondatodra emlékez, amikor szeretkezünk. Amúgy Süti, ha senkik vagyunk egymásnak, akkor nem lennél itt.

- Dorothyék miatt vagyok itt, nem miattad.

- Kérsz enni? - engedi el a füle mellett azt, amit mondtam.

- Nem vagyok éhes, kösz.

- A hasad nem ezt mondta. Az utóbbi 10 percben nyolcszor korgott a hasad. Gyere, elmegyünk enni.

- Nem kell Dravis.

- Gyere már, ne kéresd magad.

- Nem.

- Na jó, nincs más megoldás. - mondja, s a hátára dob.

- Dravis, engedj el! - üvöltöm, miközben rúgkapálok

- Nem Süti, nem engedlek el. Seth, elmentünk Sütivel enni, legyetek jók.

- Rendben. Becky, ne erőltesd magad, úgysem fog elengedni. - mondja Seth. Nem láttam az arcát, de tudtam, hogy mosolyog, mint egy idióta. Mint én, csak belül. Nem mutathattam ki. Nem lehetett. Becky, te is csak egy vagy neki a sok közül. Szerinted hány lánnyal csinálta már ezt? Ne gyerekeskedj, ne mosolyogj, átfog verni. Görcsbe rándult a gyomrom a gondolattól. Átfog verni. Nem hagyhattam, hogy átverjen. Én nem leszek egy a sok közül. Átfog verni. Elég!

- Dravis, tegyél le! - most talán határozottabb, keményebb lehetett a hangom, ugyanis engedelmeskedett a kérésemnek. - Köszönöm.

- Baj van Süti? - kérdezi aggodalmasan.

- Nem fogsz velem játszani, nem emlékszel?

- Tudod, Süti, hogy milyen kibaszott szép vagy?

- Elég legyen már Dravis! Ne flörtölj velem, tudom, hogy csak hazugság az egész.

- Hazugság? Hogy lenne hazugság, Süti? - értetlenség jelent meg az arcán

- Úgy, hogy talán nem igaz? Dravis, ne álltasd magad. Tudom, hogy csak a szexre kellenék, tudom, hogy átvernél, úgy mint a többit. Hagyjuk egymást békén, jó?

- Süti, hogy feltételezhetsz ilyet rólam? Ez bántó. Most megsértődtem. - keresztbe teszi a karját, majd elfordul, mint egy kisgyerek. Elmosolyodtam.  Nem tudtam, hogy mit kell csinálnom... Felemeltem a kezemet, hogy megsimogassam a karját, de valami nem engedte. Átfog verni...

- Dravis, sajnálom. Így a helyes. -mondom, majd én is hátrafordulok, s elindulok. Visszarántott a kezemnél fogva.

- Komolyan azt hitted, hogy megsértődtem? Süti, Rád sosem tudnék haragudni!

- Dravis, nem érdekelt, hogy megsértődtél-e vagy nem. Hagyj békén, rendben?

- Miért? Miért vagy velem ilyen? Miért nem adsz nekem egy esélyt? - kérdezi. Átfog verni.

- Ezt nem értheted. Neked minden tökéletes. Minden rendben van veled, az életeddel. Nem érted meg, azt, amikor félsz megismerni új embereket, mert félsz attól, hogy átvernek.  Dravis Millsel sosem történik ilyesmi.

- Sosem? Süti, nem ismersz. Ne feltételezz rólam ilyeneket. Először ismerj meg, kérlek!

- Nem akarlak megismerni, nem érted?! - Átfog verni...

- De én akarom! Egy kibaszott esélyt adj, aztán mondhatod ezt, hogy átfoglak verni!

- Ha adok egy esélyt, utána leszállsz rólam?

- Ha te is akarod, akkor igen.

- Rendben. Akkor ma éjszaka kapsz egy esélyt. Menjünk enni, éhes vagyok.

- Köszönöm. Gyere Süti, szállj be. - nyitja ki az autóját. Régi volt, jó pár éves lehetett, de fel volt újítva. Akárcsak egy új.

- Szép autó.

- Tényleg tetszik? - ráncolja a homlokát, mire én bólintok, folytatja- 14 évesen vettem a saját pénzemből. Lepukkadt volt, de azóta gyűjtöm rá a pénzt, és újítom.

- Megéri, tényleg jó. Olyan Dravisos.

- Igen?

- Igen. Miért?

- Akiknek lányoknak eddig megmutattam nem ezt mondták. Sőt, ott is hagytak volna, ha nem lennék baromi jó az ágyban.

- Kösz, azt nem akarom kipróbálni.

- De, kiakarod. Mindenki kiakarja.

- Nem kellenek nemi betegségek, főleg nem tőled.

- Nincs nemi betegségem. Mindig óvszerrel csinálom.

- Dravis, így nem fogsz jó pontot kapni nálam, ha arról beszélünk, hogy hogyan dugsz egy ribanccal.

- Igaz, bocs. Tehát hova menjünk?

- Meki.

- Meki? - szintén ráncolja a homlokát

- Igen. - mondom, mire elmosolyodik.

- Süti, más vagy mint a többi lány.

- Mert?

- Mert a többi lány valami puccos étterembe akart volna menni, nem Mekibe.

A házam

- Ugyan Neta, nem kell elvinned lakást nézni. Így is sokat tettél értem, nem kell még ezt is. - mondom
- Rebecca, nincs ellenkezés. Elmegyünk lakást nézni, pont. Meg is érkeztünk! Na, gyere. - mondja, s kiszállok az autóból. Felsétálunk, majd Dravis nyit ajtót.
- Szia Süti! Megleptél. Jobban vagy?
- Dravis, te mit keresel itt?
- Ingatlanosként dolgozik apám, én meg néha besegítek neki. Á, csókolom hölgyem! Dravis Mills vagyok, örvednek. - csókolja meg a keresztanyám kezét
- Neta Hill, szintén. Ismeritek egymást?
- Igen... - válaszolom
- Egy iskolába járunk. Süti igazán okos lány, nagyon szorgalmasan tanul.
- Süti? - kérdezi zavartan Neta
- Így szokott hívni. Na, nézzük meg a lakást. Dravis, beengedsz minket? -kérdem, mire arrébb áll, hogy bemenjünk. Nagyon tetszett ez a lakás. Fél óra alatt végeztünk vele.
- Rebecca, hogy tetszik? - kérdi a keresztanyám
- Eltudnám képzelni, hogy itt éljek. Közel van Dorothyhoz is, innen látom a házukat. Tökéletes lenne.
- Örülök, hogy tetszik. Kicsim, menj, nézz még körül, mindjárt indulunk.
- Neta... Kérlek, siess. - mondom, s elmegyek körülnézni a házba. Álom házam volt, de nem akartam bevallani. Tudtam, hogy ez az igazi, ezt választom. Pár perccel később szólt Neta:
- Rebecca, gyere ide! - engedelmeskedek neki
- Gratulálok Süti, mostantól Te vagy ennek a háznak a tulajdonosa! Itt a kulcs, tessék. Remélem azért néha meghívsz. - nyom egy lakáskulcsot a kezembe. Elképedve nézek rájuk.
- Neta, megvetted nekem EZT a házat?!
- Igen, megvettem. Nem örülsz? - kérdezi kicsit szomorkásan. Nem tudtam mit szólni.
- De, nagyon örülök! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ölelem meg.
- Igazán nincs mit. Gyere, hozzuk át a cuccaidat. - indulunk ki. Az ajtóba visszafordulok.
- Kösz, Dravis. - mosolygok rá
- Szívesen Süti. De én nem tettem semmit, ez a munkám.
- Láttam a szerződést. Olcsóbban adtad. Ami nem a munkád része. Rendes volt tőled.
- Neked bármit. - mosolygunk egymásra, majd észbe kapok, hogy mit csinálok, és kirohanok a kocsihoz.
- Neta, ugye tudod, hogy visszafogom fizetni?
- Tudom, tudom. Ismerlek. - mondja. De nem. Nem ismer. Inkább ráhagytam, hagyj higgye. Elindultunk vissza Dorothyhoz.
- Képzeld, van egy házam! - ujjongok, amikor belépünk
- Micsoda? - képed el, ahogyan én is, amikor megtudtam.
- Jól hallottad!
- Úú, de jó! Megyek, segítek berendezni! - mondja, miközben kihúzom a vendégszobából a bőröndömet.
- Tényleg, Rebecca, azt a pénzt, amit apád adott, azt költsd a berendezésre. Én fizettem a lakást, de rendezed be. És nem kell visszaadni. Nem fogadok el reklamációt, menjünk!

Lakás

- Igen, Dravis, alszik. Ne, ne gyere ide, nem is ismeritek egymást! Dravis, NE! - telefonál Dororthy - Nem foglak beengedni. Nem, nem fogsz bemászni az ablakon! Dravis, te megőrültél! Szia.
- Mit akart Dravis? - ülök fel, mire Dorothy megijed
- Ide akart jönni, de mondtam, hogy semmi szükséged rá.
- Elmondtad neki?
- Nem. Megígértem, hogy nem szólok senkinek, nem? Jobban vagy?
- Igen, jót tett az alvás.
- Hívott Neta. Aggódik érted, ahogyan apád is...
- Már nem az apám. Mit akart Neta?
- Találkozni veled. Mondta, hogy majd hívd vissza.
- Ide adnád a telefonomat, kérlek? - kérem, mire ő odaadja. Betárcsázom a számot. - Szia. Jól vagyok, igen. Persze. Most? Oké, várlak. Szia.
- Na, mit mondott?
- Jön értem, és elmegyünk valahova.
- Akkor készülődj.
- Jó. - mondom, s elmegyek a fürdőszobába. Teszek magamra egy kis sminket, majd csöngetnek. Ajtót nyitok.
- Szia Rebecca, jaj de hiányoztál! - esik a nyakamba - Fantasztikusan nézel ki!
- Te is hiányoztál nekem. Köszönöm. Hova megyünk?
- Meglepetés. Gyere, menjünk. - mondja, majd beszállok a kocsijába.
- Jason hogy van? - kérdem, amikor elindultunk
- Jól van, egyre jobban. A terápiák használnak. Az orvosok azt mondják, hogy egyre jön ki a leukémiából.
- Ezt örömmel hallom. Végre valami jó hír.
- Mostanában nem kaptál jó híreket? - kérdezi szomorúan
- De, csak... Valami olyan jó hír, ami tényleg jó.
- Apád hogy van?
- Nem az apám, Neta. Már nem...
- Mert?
- Kidobott a lakásból.
- Úristen! Mi történt?
- Azt mondja, hogy... Nincs elég pénze, hogy eltartson, nem akar kínozni, ezért megkért hogy költözzek el. Adott pénzt lakásra. - hazudom. Bármennyire is utálom Mickelt, nem tudom megtenni vele, hogy a keresztanyámat ráküldjem. Mert ha megteszem, akkor elintézi, hogy... meghaljon.
- Miért nem szóltál? Hol laksz?
- Nem volt fontos... Dorothynál.
- Aranyos az a kislány, nagyon szeretem, de már annyi mindent tett érted. Segítek neked lakást keresni. Ezért, az eredeti programot ejtem, és elmegyünk máshova.
- Hova?
- Lakást venni.

Mickel

Órák után Dorothy és Seth elmentek vásárolni, én pedig haza. Otthon apám várt komoly arccal.
- Kislányom, tudunk beszélni?
- Persze. Miről van szól? - ülök le a fotelbe, ahol még reggel ő szundított.
- Attól félek, hogy rossz hatással vagyok rád. Szóval... Megkérnélek arra, hogy költözz el.
- Mi? Apa, ezt most komolyan mondod?!
- Igen lányom, igen..
- És mégis mi a francból vegyek lakást? Nincs munkám!
- Egy ideje már teszek neked félre...
- Nocsak, és nem iszod el piára? Ugyanis már anya halála óta másról sem szól az életed, csakis az ivásról! Most józan vagy egyáltalán?
- Ne beszél így velem, kérlek szépen.
- Miért ne? Te nem beszélsz így velem? Nem hordasz el mindennek, amikor részeg vagy? Apa, én veled ellentétben az igazságot mondom, tudod?
- Lányom...
- Nem, nem vagyok a lányod! Amióta anyát elvesztettük, azóta nincs apám, érted?!
- NE BESZÉLJ ÍGY VELEM! - üvölti az arcomba, majd a következő pillanatban hason üt, mire én összegörnyedek a földön. - Szánalmas kis ringyó.
- Én vagyok a szánalmas?! TE VERED A LÁNYODAT, ÚRISTEN! Apa, add ide inkább a pénzt, összepakolok, és hagyjuk békén egymást egy életre!
- Rendben. - eltűnik pár perce, majd egy köteg pénzzel tér vissza. Odavágja hozzám. - Nesze. Pakolj, és kotródj el a kibaszott lakásomból!
Egyikkel kezemmel a pénzt fogom, másikkal pedig a hasamat. Elindulok fel a szobámba, s mindent összepakolok. Negyed óra alatt egy bőrönddel állok az ajtóba. Köszönés nélkül terveztem távozni, de amikor megfogtam a kilincset, akkor megszólított.
- Hova mész? - kérdezi magába roskadva.
- Nem mindegy? Mickel, hagyjál békén, jó? Éld a kis nyomorú életedet, én is élem az enyémet, kész. Ennyi lett a nagy családunkból. Szerinted anya büszke lenne rád? Hogy a saját lányodat kidobott a lakásból? Nem hiszem... Szia, Mickel, remélem megfulladsz a vodkába! - lépek ki a házból. Büszke voltam magamra, hogy ilyen végszót mondtam neki. Megérdemli, semmi kétség. Felhívtam Dorothyt.
- Szia. Értem tudnál jönni kocsival?
- Mi történt, Becky?
- Majd elmesélem, csak gyere, minél előbb, jó?
- Jó, sietek! - teszi le a telefont. 3 percen belül ott volt, s a csomagjaimat tette be a kocsiba, míg én beültem az anyósülésre.
- Dorothy, lakhatok nálad pár napig...?
- Ez nem is kérdés! Egyértelmű. De mi történt? - indulunk el - Megint bántott?
- Majd nálad beszéljünk erről inkább, jó?
- Nem, Becky nem! Elegem van már, hogy mindent nekem kell kihúznom belőled! Itt beszéljük meg, mondjad!
- Igen, bántott! Most jobb? Nem szeretem kimondani, te is tudod jól...
- De mi történt?
- Hazamentem, mondta, hogy költözzek el, mert rossz hatással van rám. A pia van rá rossz hatással, nem ő rám! Adott pénzt, hogy takarodjak a lakásából, és csináljak amit akarok, előtte meg megütött, amikor elmondtam, hogy mit gondolok róla.
- Mit képzel magáról?! Ki ez az ember, te?! Én úgy megverem, csak egyszer találkozzak vele! - próbált erős maradni, de láttam, hogy könnyek gyűltek a szemében. Pedig ez még semmi volt, ahhoz képest, amiket eddig kaptam... Hamarosan megérkeztünk hozzá. Bevitte a cuccaimat, míg én is bementem, és letelepedtem a kanapára.
- Tessék, itt van a kedvenc teád. - ül le mellém egy forró bögre teával.
- Köszönöm. - mosolygok rá hálásan.
- Mindig ezt iszod, amikor szomorú vagy.
- És amikor megtehetem. Ott nem volt ilyen. Csak nálad. Pedig sokszor innék...
- Most aludj egy picit, én addig intézem itthon a dolgaimat. Jó éjt! - nyom puszit a hajamra, majd elfogott az álom...

Menza

Az első órám főzőóra volt, aminek én felettébb örültem, ugyanis az elkészített ételt az óra végén ellehetett fogyasztani. Már napok óta nem ettem normálisan...
- Jó reggelt mindenkinek! Álljatok párba, most! - lép be szigorral a tanárnő, mire mindenki engedelmeskedik neki. Csak én nem.
- Rebecca, mire vársz, tapsra?! - üvölti az arcomba
- Tanárnő, nincs kivel párba álljak...
- Mi az hogy nincs?! Áá, Dravis, épp jókor érkeztél. Gyere csak ide fiam, gyere! - utasítja Dravist, mire a fiú engedelmeskedik neki - Te, és Rebecca egész tanévben párok vagytok. Na álljunk neki a munkának! - megy el
- Örülök, hogy párok vagyunk. - csibészen mosolyog
- Azért annyira ne örülj, míg nem láttad a főzőtudományomat. Nem véletlenül vettem fel ezt az órát.
- Én sem. - mondja ravaszul. Meg akartam kérdezni, hogy ezt hogyan érti, de inkább ráhagytam. A nő kiadta a feladatot, mire hozzá is kezdtünk. Dravis nagyon otthonosan érezte magát a konyhában, nem úgy mint én.
- Na jó, én feladom. Nem megy nekem ez a tojástörés. - mondom, mire a negyedik sikertelen tojást dobom ki a kukába.
 - Jövök, segítek. - mondja Dravis, aki eddig jót nevetett a bénázásomon.
- Nem kell... - ellenkeztem, de a következő pillanatban szorosan mellettem teremt. Megfogta a kezével a kezemet, amit attól fogva ő irányított, s feltörtünk egy tojást.
- Egy ilyen határozott mozdulat, és kész is. - mondja, majd elvesz egy másik tojást is, amit szintén feltörünk. Próbáltam rá figyelni, de ő jobban lekötött, mint a tojástörés. Figyeltem a gyönyörű kék szemét, amikor észrevette, hogy nézem, aranyosan lemosolygott rám. Ugyan már Becky, hogy tetszhetnél pont te egy olyan fiúnak, mint Dravis? Ő rossz fiú, bunkó, népszerű, beképzelt paraszt, míg te csak egy kis nyomorék szürke egér vagy, aki mellett mindenki csak úgy elsétál. 
- Ülj le, mindjárt viszem a sütit. - parancsolja Dravis, s én engedelmeskedek neki
- Kész van már? - kérdezem türelmetlenül.
- Egy pillanat és hozom. - mondja, s tényleg egy pillanat múlva ott volt. Letette elém, mire én megkóstoltam. - Hogy ízlik a süti, Süti?
- Fantasztikus. Bár, ettem már jobbat. - ugratom. Jó pasi, és még főzni is tud. Hmm...
Kicsengettek, én pedig rohantam ki a teremből. A többi óráimon figyelmesen jegyzeteltem, majd elérkezett az ebédidő. Dorothy és Seth társaságába mentem a menzára. Leültünk a szokott helyünkre, majd pár diákképviselő leült mellénk Seth miatt. Már megszoktuk Dorothyval, hogy Seth is fontos ember a gimiben, ezért nincs olyan nap, amikor eltudna úgy menni a folyosón, mint én: senki sem köszön neki. Seth által Dorothy is népszerűbb lett, az álompár. Dorothynak is megvolt a maga népszerűség, de azért rátett egy lapáttal, amikor összejöttek Sethhel. És ezt nem is titkolták. Egész nap falták-nyalták egymást, de engem nem zavart. Örültem a boldogságuknak.
- Hé, Seth, nincs otthon tükröd, hogy nézel ki? - szól be neki Chris, a focicsapat sztárja, mire a társai nevetnek a szerintük poénos oltáson.
- Chris, állítsd le magad, ha nem akarsz bunyót! - figyelmezteti... Dravis.
- Megvéded a cimborádat, mi? Ebben a rohadt társaságban csak Dorothy a jó fej, a többiek szánalmasak! Nézz már rá arra a lányra, ott! - mutat rám - Csak baszásra jó, semmi másra. Látszik az arcán, hogy olcsó kurva, és hogy minden szembejövő pasival ágyba bújt. Fogadok Dravis, hogy neked is megvolt! - üvölti Chris. Dravis a következő pillanatban hirtelen felállt, amivel felrúgta a széket amin ült, majd elindult Chris felé, és behúzott neki egyet, mire Chris összeset a földre.
- Én figyelmeztettelek! Soha. Többet. Ne. Vedd. A. Mocskos. Szádra. Őt! Érted? És most kérj bocsánatot tőle, gyerünk! - mondja Dravis
- B... Bocsánat... - kúszik oda hozzám, ezt mondva. Nem reagáltam rá semmit, csak néztem.
- Most takarodj innét! - parancsolja neki Dravis.
- Megyek, megyek... - rohan ki Chris. Dravis körülnézett a terembe, fogta magát, és kiment az udvarra. Követtem. Kint voltunk, amikor elkaptam a karját, s visszarántottam.
- Kösz, de nem kellett volna...
- De, kellett Süti, kellett. Nem beszélhet így veled!
- Ez szép volt Tőled, Dravis. Ja, és kösz! - jön ki Seth az oldalán Dorothyval. - Valamivel megtudom hálálni?
- Hmm... Talán. Gyertek el hárman ma este a Bellbe. A morcost nehogy otthon hagyjátok! - kacsint rám.
- Megbeszéltük! - virul fel Dorothy arca.
- Remek. Akkor este találkozunk Süti. - lép le Dravis
- Süti? Így hív? Miért? - kérdi Dorothy
- Én sem tudom... És szerintem ő sem. Ja, szólók, hogy én nem megyek a Bellbe.
- Becky, kérlek gyere el. Dravisnak nagy adósa vagyok, mindig mellettem van. Ennyivel tartozom neki. - kérlel Seth
- Naa, kérlek! - segít be neki Dorothy. Két bociszemű ember tekint rám.
- Ez csalás, tudjátok jól, hogy a bociszemnek nem tudok ellenállni! - mondom nekik
- Akkor eljössz? - kérdezi Seth
- Ahh... Jó, el, de nem maradok sokáig! - mondom nekik, mire kézen fognak, s elugrálnak mellettem a következő óránkra.

Dravis

Az ablakhoz léptem. Lassan elhúztam a függönyt. Kinéztem a párás üvegen. A város lakói még aludtak, csak én voltam ébren. Képtelen voltam aludni, azóta, amióta az történt, pedig eltelt már lassan egy év... Leültem az íróasztalomhoz, elővettem a fiókom mélyéből az én kis Könyvemet, s elkezdtem írni. Megnyugtatott. Az én történetemben úgy alakultak a dolgok, ahogyan akartam. Ott mindenki jó, tiszteletre méltó ember volt. Nem volt hazudozás, csalás, kellemetlenség, nyugtalanság, szomorkodás. Szöges ellentéte volt az életemnek. Talán pont ezért írtam ilyennek. Ha én nem élhetek ilyen életet, akkor legalább regényhőseim igen. Elmerültem a gondolataimba, s leírtam azt, amit gondoltam. Leírtam, hogy milyen jó napja volt a lánynak, akit a barátja imád, a szülei  szeretik, s hogy az iskolában minden a legnagyobb rendben van. Bárcsak, én lennék ez a lány... Mire felnéztem a Könyvemből, már hajnali 6 óra volt. Jól eldugtam a Könyvet, s kerestem valami bő pulóvert, egy fekete nadrágot, majd felöltöztem. 5 perc alatt végeztem a fürdőszobában, mire visszaértem, egy új lány fogadott a tükörben. Boldog volt. Legalábbis annak kellett látszania. Minden egyes reggel ezt az álarcot viselte, hogy ne érje több sérelem. Fogtam a táskámat, majd lementem az emeletre. Apám fogadott a fotelbe süppedve, s horkolt. Elvettem a kezéből a borospohárt, letettem az asztalra, nyomta egy gyors puszit a homlokára, majd elindultam az iskolába... Menet közben nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy minden járókelő megnéz. Elkezdtem aggódni, biztos elkenődött a sminkem, ezért elővettem a retikülömből a pici tükrömet, hogy megnézzem magamat.
- Gyönyörű vagy. - mondja a hátam mögül egy hang. Megfordulok, s egy idegen, de helyes fiúval kerülök szembe. Üvöltött róla, hogy rossz fiú, beképzelt barom, ezért el is kergettem a vele kapcsolatos perverz gondolataimat.
- Erősen ajánlanék egy szemüveget.
- Én meg egy pasit neked. Mondjuk magamat.
- Még csak az kéne...
- Mert?
- Így is van elég bajom, nem kell egy nagyképű bunkó a hátamra, kösz.
- Hé, előítéletesek vagyunk? Ez rossz dolog aranyom.
- Csak hívj így még egyszer, és felpofozlak. - figyelmeztettem a macsót
- Hogy mit mondtál, ARANYOM?
- Én szóltam! - magabiztos lépésekkel elindultam felé, hogy az arcán csattanjon a kezem, de az ütés pillanatában megmarkolta a kezével a kezemet.
- Tetszel.
- Gondolom. Tényleg nagyon izgató lehet egy olyan lány, aki éppen most akarja kikaparni a szemedet. - próbálkoztam kiszabadítani magamat a szorításából.
- Úgy, ahogy mondod. - végre elengedett - Nem lenne kedved este találkozni a Bellbe?
- Bellbe? Bellbe mindenféle olcsó lotyó jár, és önelégült barmok. Nem, valahogy nincs hangulatom ahhoz, hogy nézzem, ahogyan a libák rázzák magukat nektek, miután elviszitek őket szobára.
- Te is lehetnél az egyik liba.
- Köszönöm, inkább kihagyom. Szia! - hagyom ott a srácot. Hallottam, ahogyan nevet a viselkedésemen, de nem érdekelt, volt nagyobb gondom is ennél.
- Rebecca, végre itt vagy! - ölel meg Dorothy, amikor beérkezek az iskolába.
- Szia.
- Hallom, Davisal találkoztál reggel.
- Kivel?
- Dravis. Az utcán. Flörtölt veled, de te csúnyán visszautasítottad.
- Dravisnak hívják. Hát rendben. Amúgy semmi nem volt, és nem is lesz. Egy egoista hülye. Minden ujjára van egy libája, szóval mindegy is.
- Bejössz neki?
- Nem érdekel, Dorothy. Hagyjuk, nem foglalkozok olyan barmokkal, mint Dravis.
Dravis. Hmm... Milyen jól cseng a neve. 
- Értettem, Becky, értettem.