Lakás

- Igen, Dravis, alszik. Ne, ne gyere ide, nem is ismeritek egymást! Dravis, NE! - telefonál Dororthy - Nem foglak beengedni. Nem, nem fogsz bemászni az ablakon! Dravis, te megőrültél! Szia.
- Mit akart Dravis? - ülök fel, mire Dorothy megijed
- Ide akart jönni, de mondtam, hogy semmi szükséged rá.
- Elmondtad neki?
- Nem. Megígértem, hogy nem szólok senkinek, nem? Jobban vagy?
- Igen, jót tett az alvás.
- Hívott Neta. Aggódik érted, ahogyan apád is...
- Már nem az apám. Mit akart Neta?
- Találkozni veled. Mondta, hogy majd hívd vissza.
- Ide adnád a telefonomat, kérlek? - kérem, mire ő odaadja. Betárcsázom a számot. - Szia. Jól vagyok, igen. Persze. Most? Oké, várlak. Szia.
- Na, mit mondott?
- Jön értem, és elmegyünk valahova.
- Akkor készülődj.
- Jó. - mondom, s elmegyek a fürdőszobába. Teszek magamra egy kis sminket, majd csöngetnek. Ajtót nyitok.
- Szia Rebecca, jaj de hiányoztál! - esik a nyakamba - Fantasztikusan nézel ki!
- Te is hiányoztál nekem. Köszönöm. Hova megyünk?
- Meglepetés. Gyere, menjünk. - mondja, majd beszállok a kocsijába.
- Jason hogy van? - kérdem, amikor elindultunk
- Jól van, egyre jobban. A terápiák használnak. Az orvosok azt mondják, hogy egyre jön ki a leukémiából.
- Ezt örömmel hallom. Végre valami jó hír.
- Mostanában nem kaptál jó híreket? - kérdezi szomorúan
- De, csak... Valami olyan jó hír, ami tényleg jó.
- Apád hogy van?
- Nem az apám, Neta. Már nem...
- Mert?
- Kidobott a lakásból.
- Úristen! Mi történt?
- Azt mondja, hogy... Nincs elég pénze, hogy eltartson, nem akar kínozni, ezért megkért hogy költözzek el. Adott pénzt lakásra. - hazudom. Bármennyire is utálom Mickelt, nem tudom megtenni vele, hogy a keresztanyámat ráküldjem. Mert ha megteszem, akkor elintézi, hogy... meghaljon.
- Miért nem szóltál? Hol laksz?
- Nem volt fontos... Dorothynál.
- Aranyos az a kislány, nagyon szeretem, de már annyi mindent tett érted. Segítek neked lakást keresni. Ezért, az eredeti programot ejtem, és elmegyünk máshova.
- Hova?
- Lakást venni.