Vége

- Itt van a fürdőszoba, használd nyugodtan. Találsz ott pár ruhát és tiszta törülközőt. Csak visíts, és itt vagyok, rendben? - kérdezi aggodalmas arccal Dravis.
- Rendben.
- Akkor én megyek... - indul el lassú léptekkel. Azt várja, hogy megengedjem neki, hagy aludjon itt. Vagy valami ilyesmi. Mielőtt becsukta volna az ajtót visszafordult. - Jó éjt.
- Neked is jó éjt. - mondom, mire véglegesen kimegy. Elmentem lezuhanyozni. Sok ideig állhattam a meleg víz alatt, de jó érzés volt. Felöltöztem Dravis ruhájába, majd bebújtam az ágyába. Nem jött álom a szememre. Bámultam ki a párás üvegen. Becky, ez nem jelent semmit, hogy Dravis ágyában alszol! Ha meg igen, akkor úgyis elfogod baszni, mint mindent. Ne reménykedj. Vigyázz. Óvd meg magad, mielőtt késő lenne. Lény óvatos. Légy az a Becky, aki akkor voltál, mielőtt megismerted volna ezt a fiút: elővigyázatos. Ne add oda neki a bizalmadat, ő is olyan fiú, mint a többi! Vigyázz vele. Ezeken gondolkoztam, amikor valaki kopogott, majd belépett.
- Ne haragudj Süti, nem tudok úgy elaludni, hogy tudom, egy kibaszott fal választ el minket. Nem baj? - jön be Dravis.
- Nem. Gyere, feküdj be mellém. De előre szólók, ha bármivel és próbálkozol, akkor fogom magam és a cuccaimat, s itt sem vagyok!
- Nem fogok, ígérem. - mondja, majd befekszik mellém.
- Kényelmes az ágyad.
- Tudom. - mondja, majd pár percnyi csönd telepedik le a szobára. Egyszer csak meleg érintést érzek a jobb combomon. Dravis keze.
- Dravis, mi a francot csinálsz?! Figyelmeztettelek, hogy ha próbálkozol, akkor én elmegyek innen, és te meg megígérted, hogy nem fogsz! Ennyit ér a szavad? Komolyan csak ennyit? - ugrok ki az ágyból. Nem tudom miért, de teljesen kikeltem magamból. Pedig csak egy egyszerű simogatás volt...
- Süti, ne kapd fel ennyire a vizet, hallod? Süti, ne menj már el, hallod?! - kiabálja utánam, de én már rég kint voltam az előszobába. Utánam jött.
- Dravis, szeretném ha nem keresnél többet. Ha találkozunk az iskolába akkor csak csupán sétáljunk el egymás mellett. Nem volt köztünk semmi, és nem is lesz. Ennyi volt. Szia. - lépek ki az ajtón egy szál melegítő gatyában és pulcsiban, s a mamuszomban.
- Süti, várj már meg! - fut utánam.
- Dravis, NEM! Vége, nem érted? Nem volt semmi köztünk, de az ismertségünknek V-É-G-E! Nem bírod felfogni azzal a csöppnyi kis agyaddal, mi?
- De most miért csinálod ezt?
- Miért csinálom?! Miért?! Azért, mert tudom, hogy milyen vagy! Át fogysz verni, tudom. Csak játékszer vagyok neked. Nem érdekellek, csak nem kaphatsz meg, ezért hajtasz utánam feleslegesen! Mellesleg egyáltalán nem jössz be. Nem érdekelnek az olyan fiúk, mint te. Biztos nem jönnék veled össze, mert folyton azért aggódnék, hogy éppen kivel lehetsz, kivel csalhatsz meg. Dravis, keress magadnak más libát, akinek fontosabb a külső, mint a belső. Én nem ilyen vagyok. Engem nem izgat, hogy hogyan nézel ki. Engem az érdekel, hogy milyen vagy, tudod? És hát tudjuk mind a ketten nagyon jól, hogy nem bírnál megállapodni egy lánynál. Bunkó, önelégült pöcsfej vagy. Ennyi volt. Minden jót neked, viszlát Dravis. - mondom mélyen a szemébe, majd megfordulok, s otthagyom egyedül a szakadó esőben. Már nem akart utánam jönni... Elmentem egy közeli rétre, ahol egyszer megálltunk osztálykiránduláson. Egyedül voltam, se autósok, se emberek, se állatok, se senki, csakis én.
- ELÉG ÓVATOS VOLTAM? HM? NEM FOGNAK ÁTVERNI? ÍGY JOBB? - torkom szakadtából kiáltom. Hogy kinek? Én sem tudom. Talán magamnak... Lefeküdtem a földre, s néztem a csillagos eget. Órák telhettek el, amikor valaki a nevemen szólított.
- Rebecca...