Menza

Az első órám főzőóra volt, aminek én felettébb örültem, ugyanis az elkészített ételt az óra végén ellehetett fogyasztani. Már napok óta nem ettem normálisan...
- Jó reggelt mindenkinek! Álljatok párba, most! - lép be szigorral a tanárnő, mire mindenki engedelmeskedik neki. Csak én nem.
- Rebecca, mire vársz, tapsra?! - üvölti az arcomba
- Tanárnő, nincs kivel párba álljak...
- Mi az hogy nincs?! Áá, Dravis, épp jókor érkeztél. Gyere csak ide fiam, gyere! - utasítja Dravist, mire a fiú engedelmeskedik neki - Te, és Rebecca egész tanévben párok vagytok. Na álljunk neki a munkának! - megy el
- Örülök, hogy párok vagyunk. - csibészen mosolyog
- Azért annyira ne örülj, míg nem láttad a főzőtudományomat. Nem véletlenül vettem fel ezt az órát.
- Én sem. - mondja ravaszul. Meg akartam kérdezni, hogy ezt hogyan érti, de inkább ráhagytam. A nő kiadta a feladatot, mire hozzá is kezdtünk. Dravis nagyon otthonosan érezte magát a konyhában, nem úgy mint én.
- Na jó, én feladom. Nem megy nekem ez a tojástörés. - mondom, mire a negyedik sikertelen tojást dobom ki a kukába.
 - Jövök, segítek. - mondja Dravis, aki eddig jót nevetett a bénázásomon.
- Nem kell... - ellenkeztem, de a következő pillanatban szorosan mellettem teremt. Megfogta a kezével a kezemet, amit attól fogva ő irányított, s feltörtünk egy tojást.
- Egy ilyen határozott mozdulat, és kész is. - mondja, majd elvesz egy másik tojást is, amit szintén feltörünk. Próbáltam rá figyelni, de ő jobban lekötött, mint a tojástörés. Figyeltem a gyönyörű kék szemét, amikor észrevette, hogy nézem, aranyosan lemosolygott rám. Ugyan már Becky, hogy tetszhetnél pont te egy olyan fiúnak, mint Dravis? Ő rossz fiú, bunkó, népszerű, beképzelt paraszt, míg te csak egy kis nyomorék szürke egér vagy, aki mellett mindenki csak úgy elsétál. 
- Ülj le, mindjárt viszem a sütit. - parancsolja Dravis, s én engedelmeskedek neki
- Kész van már? - kérdezem türelmetlenül.
- Egy pillanat és hozom. - mondja, s tényleg egy pillanat múlva ott volt. Letette elém, mire én megkóstoltam. - Hogy ízlik a süti, Süti?
- Fantasztikus. Bár, ettem már jobbat. - ugratom. Jó pasi, és még főzni is tud. Hmm...
Kicsengettek, én pedig rohantam ki a teremből. A többi óráimon figyelmesen jegyzeteltem, majd elérkezett az ebédidő. Dorothy és Seth társaságába mentem a menzára. Leültünk a szokott helyünkre, majd pár diákképviselő leült mellénk Seth miatt. Már megszoktuk Dorothyval, hogy Seth is fontos ember a gimiben, ezért nincs olyan nap, amikor eltudna úgy menni a folyosón, mint én: senki sem köszön neki. Seth által Dorothy is népszerűbb lett, az álompár. Dorothynak is megvolt a maga népszerűség, de azért rátett egy lapáttal, amikor összejöttek Sethhel. És ezt nem is titkolták. Egész nap falták-nyalták egymást, de engem nem zavart. Örültem a boldogságuknak.
- Hé, Seth, nincs otthon tükröd, hogy nézel ki? - szól be neki Chris, a focicsapat sztárja, mire a társai nevetnek a szerintük poénos oltáson.
- Chris, állítsd le magad, ha nem akarsz bunyót! - figyelmezteti... Dravis.
- Megvéded a cimborádat, mi? Ebben a rohadt társaságban csak Dorothy a jó fej, a többiek szánalmasak! Nézz már rá arra a lányra, ott! - mutat rám - Csak baszásra jó, semmi másra. Látszik az arcán, hogy olcsó kurva, és hogy minden szembejövő pasival ágyba bújt. Fogadok Dravis, hogy neked is megvolt! - üvölti Chris. Dravis a következő pillanatban hirtelen felállt, amivel felrúgta a széket amin ült, majd elindult Chris felé, és behúzott neki egyet, mire Chris összeset a földre.
- Én figyelmeztettelek! Soha. Többet. Ne. Vedd. A. Mocskos. Szádra. Őt! Érted? És most kérj bocsánatot tőle, gyerünk! - mondja Dravis
- B... Bocsánat... - kúszik oda hozzám, ezt mondva. Nem reagáltam rá semmit, csak néztem.
- Most takarodj innét! - parancsolja neki Dravis.
- Megyek, megyek... - rohan ki Chris. Dravis körülnézett a terembe, fogta magát, és kiment az udvarra. Követtem. Kint voltunk, amikor elkaptam a karját, s visszarántottam.
- Kösz, de nem kellett volna...
- De, kellett Süti, kellett. Nem beszélhet így veled!
- Ez szép volt Tőled, Dravis. Ja, és kösz! - jön ki Seth az oldalán Dorothyval. - Valamivel megtudom hálálni?
- Hmm... Talán. Gyertek el hárman ma este a Bellbe. A morcost nehogy otthon hagyjátok! - kacsint rám.
- Megbeszéltük! - virul fel Dorothy arca.
- Remek. Akkor este találkozunk Süti. - lép le Dravis
- Süti? Így hív? Miért? - kérdi Dorothy
- Én sem tudom... És szerintem ő sem. Ja, szólók, hogy én nem megyek a Bellbe.
- Becky, kérlek gyere el. Dravisnak nagy adósa vagyok, mindig mellettem van. Ennyivel tartozom neki. - kérlel Seth
- Naa, kérlek! - segít be neki Dorothy. Két bociszemű ember tekint rám.
- Ez csalás, tudjátok jól, hogy a bociszemnek nem tudok ellenállni! - mondom nekik
- Akkor eljössz? - kérdezi Seth
- Ahh... Jó, el, de nem maradok sokáig! - mondom nekik, mire kézen fognak, s elugrálnak mellettem a következő óránkra.